Amikor mindent megtanultunk, mindent begyakoroltunk, akkor fogtuk a fát és jeleket, ábrákat, motívumokat égettünk bele. És volt, aki ezt az időt a konyhában töltötte és megtanult krumplilángost készíteni. Még jó, hogy Andi néni gondolt a hosszú télre, és rengeteg szeder lekvárt főzött nekünk – így a krumplilángos is jobban lecsúszott.

Köszönet a segítőknek, a támogatóknak és az önkénteseknek. És hála Istenek, hogy hordoz bennünket a Föld, és tudunk egymásra vigyázni!

Van egy játék – fejlesztő. Kapsz egy ábrát, és sok-sok színes elemet. Az elemekből ki kell raknod az ábrát. Ez olyan, mint az élet. Az elemek vannak a kezünkben, az ábra pedig az Isten alkotta terv rólunk, valamint a mi álmaink. És elkezdjük kirakni az elemekből saját ábránkat. Közben van, amit nem találunk, van, amit nem jó helyre teszünk, stb. De vagyunk egymás számára, hogy segítsünk.

Ezt tesszük nap mint nap.

Dicsőség Istennek az álomért rólunk, hála egymásért, hogy vagyunk egymásnak. És köszönet a segítőknek, önkénteseknek és minden résztvevőnek!

Mottót választottunk. Kirajzoltuk, kiszíneztük, kiraktuk. Ebben akarunk fejlődni. Egymással és nem egymás mellett elmenve.

És születtek sünök, volt tanulás, ismétlés, nem könnyű visszatérés a tankönyvhöz. Együtt mégis könnyebb.

Köszönet az életet Ajándékozónak, köszönet a segítőknek és az önkénteseknek!