Ha péntek, akkor projekt: közös játék, vidámság, alkotás, sütés-főzés. Így hát fogtuk a szivárványernyőt, és elképzeltük, hogy alatta minden kívánság teljesül. Majd elképzeltük, hogy mi hullámoztatjuk a végtelen tengert.

Majd a konyhába mentünk, és közösen sütöttünk valami finomat.

Kezünkben az élet hullámzása, együtt fenn tudunk maradni. Ha nem engedjük el egymás kezét, teljesül élet-kívánságunk. És ha összefogunk, mindig ki tudunk sütni valami finomat. Mindez olyan játék, amelyet ha jól csinálunk, csak győztesek vannak.

Így tanulunk egymásra figyelni, és hálásak vagyunk, hogy Isten is figyel ránk.

Hála neki, köszönet a segítőknek és az önkénteseknek!

A tanulás mellett fafaragás is történt – alkotó munkát végeztünk. Tanulunk pontosságot, kitartás, kreativitást. Tanulunk elképzelni és megvalósítani.

És tanuljuk, hogy amit bevésünk a fába, az úgy marad. Amit egymás szívébe karcolunk, az úgy marad. És a fa is érez, és mi is érzünk. Ezért fontos tanulni azt is, hogyan állunk szóba egymással, hogyan szólítjuk meg egymást. Ezért fontos alakzatunk a kör, és ezért tartjuk fontosnak a körben ülést.

Egy körben ülünk.

És velünk ül Isten, minden alkotók Alkotója. Őt kérjük, hogy tanítson minket élhető, barátságos világot alkotni.

Köszönet neki, köszönet segítőinknek, köszönet az önkénteseknek és a támogatóknak!

Befogad. Ismerős. Biztonságos. Hazavár. Mindig van benne egy üres szék az érkezőnek. Bővíthető. Ha fogy, fáj.

Hálásak vagyunk, hogy Isten köréhez tartozhatunk. Dicsőség neki!

És köszönet a segítőknek és önkénteseknek!