Ma, 2019. február 10-én, nagyböjt első vasárnapján Józsi bácsi önkéntes munkatársunkkal megmetszettük a szilvafa csemetéket az újhelyi piarista jelenlét közösségi kertjében.

Nagyböjt elején jó alkalom ez arra, hogy elmélkedjünk azon, hogy az Úr hasonló gondossággal akarja lelkünket metszegetni: levágni rólunk ami elfáradt, ami nem az életet szolgálja vagy nem jól szolgálja.

Nagy szívvel bízzuk gondos kezeire magunkat, hiszen ő azt akarja, hogy „életünk legyen és bőségben legyen”.

És közben imádkozzunk esőért és testvérként vigyázzunk egymásra, gondos gazdaként pedig a ránk bízott teremtett világra!

Teszi-s lányaink felkeresték azt a nyugdíjas otthont, amelyet nemrég nyitottak meg Sátoraljaújhelyen. Az első találkozás felemelő és örömteljes volt. Egy új ajtó nyílt meg előttük, új lehetőségekkel, új élményekkel.

Közös filmélményre hívtuk a Piarista Imaközösségünk tagjait és az érdeklődőket. Együtt megnéztük a Vándorút című filmet, azért hogy lássuk, utazásunkat tekintve nem vagyunk egyedül, hogy mindannyian zarándokok vagyunk, akik életük értelmére keresik a választ. Az együtt átélt élmények, sírás, nevetés megerősített minket az összetartozásban.