Első állomás
Pilátus halálra ítéli Jézust
Jézust elítélik. Azért ítélik el, amit gondol, amit mond. Azért ítélik el, ami ő. Úgy ítélik el, hogy kivetik maguk közül. Úgy ítélik el, hogy kiteszik a világ közepébe. Azt mondják neki, hogy nem vagy közülünk való, nem kellesz. Azt mondják neki, hogy kényelmetlen vagy számunkra. Azt mondják neki, hogy rontod a képet. És kitalálnak egy forgatókönyvet, ami alapján el lehet őt tenni az útból. Eltenni, hogy ne legyen.
…
Tud ismerős lenni a szituáció. A helyzet, hogy nem kellek senkinek. A helyzet, hogy nem illek a képbe. A helyzet, hogy azzal, ami vagyok, amit gondolok, vagy ahogyan élek, nem találom a helyem a világban. És senki nem segít megtalálni, mert mindenki azt mondja, vagy sugallja, hogy nincs is helyed itt közöttünk. Hogy nem vagy ide való.
…
Jézus ismer téged. Ismer és elismer akkor is, amikor ilyen helyzetben vagy. Az elítélt Jézus a tied. Ő jelen van történetedben, melletted van a világ közepén. És azt mondja neked: „Én elítéltem, nem vagy egyedül. Én nem ítéllek el.”
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor ítélnek bennünket, …
- Jézus, amikor megkísért bennünket más megítélése, …
- Jézus, amikor egyedül vagyunk, …
Második állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Kivitték az utcára és a vállára tettek egy hatalmas gerendát. Nem volt választása. A gerenda nehéz volt – egy törékeny és összevert embernek különösen is. Annyi köze volt hozzá, hogy nem lázadt ellene. De nem kívánta – egyáltalán nem kívánta – hogy így legyen.
…
Mennyire ismerős szituáció! Hányszor tudok így lenni! Mennyi minden van, amit nem kértem. Mennyi durva gerenda, mennyi teher, amit nem akartam. A vállamra került. A vállamra tették. Elrendelődött, hogy cipeljem. Senki nem kérdezte, hogy akarom-e. És már megint reggel van, és már megint indulni kell. Terhek, amelyek életem minőségét meghatározzák. Súlyok, nyűgök, sebek, fájdalmak, szégyenek, kudarcok és hiányok, amiket nem kértem. Mégis az enyém. Ebben az utcában csak én hordozom. És a többiek nézik.
…
Jézus ismer téged. Tudja, hogy nem akartad. Tudja, hogy nem te hívtad elő. Azt is tudja, hogy az, ami rajtad van, képes lenne összenyomni téged. És ismeri az érzést is, ami mindezzel jár. És azt mondja neked, hogy hozzá tartozol. Nem tagad meg így, ahogyan vagy. És azt mondja neked, hogy a te utad, az ő útja. Amikor nehéz, amikor méltóságodba mar, nézz rá. Itt van melletted – és hordozza azt is, ami a tied, hordoz téged: nem kényszerből, hanem azért, mert téged választott és igent mond rád.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor terhünket hordozzuk, …
- Jézus, amikor igazságtalanságot élünk meg, …
- Jézus, amikor fáj az élet, …
Harmadik állomás
Jézus először esik el
Ez nem lesz egyszerű. Nagyon nem lesz az. Máris elesik. Nem lehet ezen az úton hibátlanul, csont nélkül végigmenni. Képtelenség nem elesni. Jézus elesett. Először érzi arcához ilyen közel a földet. Itt van összerogyva, porba sújtva a világ színpadának kellős közepén.
…
Mennyire ismerős szituáció! Eddig is számtalansor kérdeztem, hogy miért? De most igazán itt van, és nem bírom visszatartani. Miért kell ez az egész? Miért a kihívás, ha nem bírok megfelelni? Miért a cél, ha máris kudarccal kezdődik az út? Miért az elhatározás, ha nem sikerül? És mi az értelme, ha máris megbizonyosodik, hogy kevés vagyok, gyönge? És miért a sok tiszta vágy, ha máris a kudarc jön szembe?
…
Jézus ismeri a helyzetedet. Ismeri ezeket a kérdéseket. És ismert téged. Ott van, amikor elbotlasz. Ott van melletted, amikor úgy vagy a földön, hogy nem is tehetsz róla. És ott van akkor is, amikor saját hibádból estél el. És ott van, amikor összeszeded minden erődet, és felkelsz. Nézz oldalra, nézz rá! Jelenlétével azt mondja, hogy bár nem tudod, nem látod, nem leled, de van itt egy mélyebb értelem, egy titok, ami ennek az egésznek az értelme. Egy titok, ami arról szól, hogy minden gyengeségeddel együtt te nem a lehúzó föld embere vagy, hanem Isten gyermeke.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor elesünk, …
- Jézus, amikor kudarcot vallunk, …
- Jézus, amikor elfogy az erőnk, …
Negyedik állomás
Jézus anyjával találkozik
Egyszer csak ott állt az anya. Az édesanya. Semmi egyéb nem történt. Ott volt, találkoztak a tekintetek. Találkoztak a fájdalmak. Találkozás, amelyben megélték, hogy ők anya és fia. Milyen lehetett Jézusnak ez? Anyja így látja. Milyen lehetett Máriának ez? Fiát így látni – és nem tudni segíteni, csak lenni ott egy pillatanra. Jelen lenni a tekintetben.
…
Olyan jó lenne, ha ismerős lenne ez a szituáció. Anya és én. Az anya, vagy egy anya, egy olyan valaki, aki így van nekem. Aki ott van, amikor a legnehezebb. Nem szól, nem tanít, nem tanácsol – semmi. Csak van. Valaki – leginkább anya – akinek kell a tekintete. Egy olyan tekintet, amit csak ő tud adni. Egy olyan jelenlét, ami újra és újra a világra tud szülni.
…
Jézus ismer téged. Ismeri ezt a mély vágyadat. Ismeri minden érzésedet, ami anyával kapcsolatos. A jót is, a nehezet is, és a hiányt is. És Mária is ismer téged. Veled van – ő az élet anyja. Amikor úgy érzed, hogy már nincs tovább, tekintetével az újjászületés reményével ajándékoz meg. Mária, aki mindig ott van, aki mindig az életet hozza neked.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor anyára van szükségünk, …
- Jézus, amikor anyát nem találjuk, …
- Jézus, amikor anya fáj nekünk, …
Ötödik állomás
Cirenei Simon segít
Egy ember jött a mezőről és berántották a történetbe. Odarántották, hogy segítsen Jézusnak, mert látták, hogy ez így nem fog menni. Egy idegen, akinek semmi köze hozzá. Egy odarántott szereplő. Az energia, ami megjelenik, mégis jó. Segítő. Milyen lehetett Jézusnak ezt megélni? Hogy hirtelen megjelenik egy idegen és köze lesz a történetéhez? És milyen lehetett ennek a Simonnak ezt megélni? Hogy hirtelen köze lesz egy idegen történetéhez. Hogy szereplő lesz. Nem tudjuk. De közük lett egymáshoz. Közel kerültek a fájdalomban. Társak lettek. Közeliek lettek egymás számára.
…
Ismerős lehet a szituáció. Belecsöppen valaki az életembe. Vagy belecsöppenek valaki életébe. Egy nem várt pillanatban. Erre nem lehet készülni. Mégis, ha megtörténik, el kell döntenem, hogy elfogadom-e. Minden szégyen ellenére engedem-e, hogy hozzáérjen sorsomhoz, hogy része legyen utamnak, hogy velem jöjjön és mellettem. Vagy, ha én csöppenek valaki életébe, valaki mellé. Úgy, hogy nem is készültem. Nem ez volt az aznapi célom. De ott vagyok. Vállalom-e, hogy közöm legyen hozzá. Vállalom-e, hogy közöm legyen a jó energiához a rossz világban?
…
Jézus ismer téged. Ismeri ezt a pillanatodat is. Lát, amikor elbizonytalanodsz abban, hogy elfogadod-e ezt a hirtelenséget, vagy abban, hogy elfogadod-e, hogy szereplő legyél valaki életében. Ott van ebben a kérdésben. A te kérdésed az ő kérdése is. A te utad az ő útja is. A te Simonod az ő Simonja is. A te pillanatod az ő pillanata. És leginkább: ő úgy van melletted az utadon, hogy senki nem parancsolta oda. Ő téged választott.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor segítség nélkül vagyunk, …
- Jézus, amikor társra van szükségünk, …
- Jézus, amikor egyedül már nem megy, …
Hatodik állomás
Veronika kendőt nyújt
Ismét egy új szereplő. Egy újabb idegen. És mégsem. Veronika nem idegen. Persze nem tudjuk, ki ő, talán most találkozott először Jézussal. Éppen most. De nem idegen. Ők egymáshoz tartoznak. Veronika meglátta és érezte. És tudta, hogy mit kell tennie. Nem tehetett mást. Nem törődött azzal, hogy a világ szeme láttára odalép. Nem törődött a katonák sorfalával. Odament és kendőjével megtörölgette Jézus arcát. Csak egy kendő. De ez a kendő a világ. Ez a kendő az élet. Ez a kendő annak az üzenete, hogy nem vagy egyedül.
…
Ismerős szituáció. Amikor a magányban, a kitettségben olyan jó lenne valaki. Valaki, aki nem szól, csak nyújt egy kendőt. Valaki, aki érez. Valaki, aki gyengéd. Valaki, aki nem akar semmit, nem vár el semmit, csak van. Van mellettem, és érez engem. Érez és cselekszik. Engem vállalva cselekszik.
…
Jézus ismer téged. Ismeri ezt a mély szomjazást és mély vágyat. Azt is tudja, honnan jön mindez. Ismeri magányodat. Ott van veled minden feléd nyújtott kendőben, ott van veled minden melléd lépő személyében. És ott van veled akkor is, amikor te tudsz lenni Veronika. És amikor talán tétovázol, hogy belépj-e egy életbe, egy történetbe a te kendőddel, amikor mérlegelsz, hogy elég vagy-e, akkor Jézus ott van és bátorít, és azt mondja, lépj, tedd, éppen erre van most szükség. Bátorság, elég vagy. Bátorság, jó vagy.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor gyengédségre vágyunk, …
- Jézus, amikor érzékenyek vagyunk, …
- Jézus, amikor valaki mellé oda kell lépnünk, …
Hetedik állomás
Másodszor esik el
Egyre egyértelműbb, hogy minden találkozás ellenére ez nem fog menni. Megint elesett. Mintha semmilyen erő, semmilyen jóság nem lenne elég ahhoz, hogy ezen az úton végigmenjen. A teher és a lehúzó erő ismét erősebbnek bizonyult. Sötét út.
…
Ismerős szituáció. Ismerős belső mondatok: „tudtam”; „megmondtam”; „kevés vagyok”; „reménytelen”. Elesve lenni újra. Honnan tud lenni erő ahhoz, hogy akarjak felkelni? Hol keressem ennek az egésznek az értelmét – a továbbindulás értelmét. Hogyan tudnám hinni, hogy van erő? És hogyan tudnám hinni, hogy mindennek ellenére valahol a mélyben elrejtve van értelme felkelni és továbbmenni?
…
Jézus ismer. Hallja a mondataidat, és érti. Megérti. Hallja a kérdéseidet is. És érzi, átérzi, tudja, hogy mi játszódik le benned így újra elesve. A te elesésed az övé is. Ő is elesett. Másodszor is. Rajta is úrrá lett az erőtlenség. És őt is megkísértette az, hogy nincs értelme.
Lehet, hogy nem szól. De veled van, melletted van. Benne van bukásod mozdulatában, benned van, amikor a földet markolod, és veled együtt érzi a föld szagát. Jelenlétével üzeni, hogy mindenek ellenére benned van mindennek az értelme. Benned van az élet értelme. Benned van az élet csírája, amely képes áttörni azt az aszfaltot, amely most téged mindentől elválaszt.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor újra elesünk, …
- Jézus, amikor elfogy a türelmünk, …
- Jézus, amikor nem hiszünk magunkban, …
Nyolcadik állomás
Találkozás a síró asszonyokkal
Jézus egy csapat asszonnyal találkozik. Sírnak, megrendültek. Ők mások, mint Veronika. Ők nem tudták áttörni fájdalmuk falát. Lebénultak, kétségbeestek, sírnak. És Jézus vigasztalja őket. Beleáll a rá nehezedő szánalomba, beleáll abba a traumába, amit az ő szenvedésének látványa és ténye okozott másoknak. Bátorítja őket: „ne miattam sírjatok”. Hanem talán azok miatt, akiknek nincs reményük. Akik nem tudnak kilátni a rájuk boruló sötétség alól. Azok miatt, akik megátalkodottan a sötétség részei akarnak maradni. Akik nem oszlatni, hanem szétteríteni akarják a sötétséget.
…
Ismerős szituáció. Az utam, a sorsom, a küzdelmeim – és azok, akiket ez mélyen megérint. Akik sajnálnak, akik megrendülnek, akik sírnak. Miattam, vagy értem. Tehetetlenségükben. Mert megrendültek.
Tud ez nehéz lenni nekem. El tudja vonni figyelmemet az én utamról. Rám tud nehezedni. Tudom úgy érezni, hogy az ő érzéseikért is én vagyok a felelős. Hogy miattam nehéz nekik.
…
Jézus ismer téged. Ezen a ponton is veled van. Az ő vállát is nyomja az, ami a tiédet. És azt mondja neked, hogy az ő fájdalmuk nem a te hibád. Az, hogy nehéz nekik, az nem a te terhed. Nem kell azt is a válladra venni. Merj magadért felelősséget vállalni. Merj a saját utadon maradni. De vedd észre, hogy sokan szeretnek, és sokan vannak melletted aggódással. Sokan keresik, hogyan tudnak jól melletted lenni.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor megrendülünk a másik fájdalmán, …
- Jézus, amikor megrendülünk a fájdalomtól, …
- Jézus, amikor vigasztaló szavakat keresünk, …
Kilencedik állomás
Harmadszor esik el
Harmadszor. Ez már sok. Ehhez már nincs mondanivaló. Jézus harmadszor esik el. Újra. Mintha bele lenne kódolva ebbe az útba, hogy minden második lépést elesés követ. Mintha meg lenne írva, hogy ez az út a végérvényes bukás útja. Sötét üzenet. A reménytelenség üzenete.
…
Ismerős helyzet. Amikor megint győzött a sóvárgás. Amikor megint beterített a sötét. Amikor megint lehúzott valami olyasmi, amit nem akartam. Amikor megint gyönge voltam, amikor megint egyedül voltam, amikor megint kiderült, hogy kevés vagyok.
…
Jézus ismer. És azt mondja neked most, hogy lehet, hogy megint ez van, de én még mindig veled vagyok. Még mindig itt vagyok melletted. Még mindig tudom, hogy mindezek ellenére te jó vagy, a te helyed nem a földön van, a te életed értelme nem ez. A te utadnak itt nincs vége, mert ez csak egy éjszaka, egy sötét éjszaka.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor feladni készülünk, …
- Jézus, amikor már tényleg nincsen kedvünk, …
- Jézus, amikor csak a föld ízét érezzük, …
Tizedik állomás
Jézust megfosztják ruháitól
A szégyen állomása ez. Az abszolút szégyené. Közszemlére téve, összetörve, az utolsó védő réteget is lerántva róla, ami valamilyen törékeny biztonságot még jelentett. Ha van magány ezen az úton, akkor az itt van. És ha van magány, aminél nincsen hatalmasabb a földön más, akkor az ez. A szégyen magánya.
…
Ismerős szituáció. Ez az, amihez nincsen szó. A megalázottság helyzete. Számtalan élethelyzetben, számtalan értelemben tud lenni. Kihasználtak. Végigmentek rajtam. Megfosztottak. Méltóságomat tiporták. És itt van, és mély seb, és nincsenek hozzá szavak – a gúzsba kötő szégyen van hozzá.
…
Jézus ismer téged. Ő az, akit leköptek. Ő az, akit nyilvánosan végigvertek az utcán. Ő az, akit közszemlére tettek. Ő az, akit lemeztelenítettek. És ő ott áll melletted így, amikor te így vagy. Amikor veled ezt tették. És ott áll melletted, amikor egyedül vagy ezzel az emlékkel, amikor egyedül vagy ezzel a szégyennel. Ő a te megalázottad. És csöndjével azt üzeni, hogy a méltóságodat nem vehetik el. Mindent megtehetnek veled, de a méltóságod sérthetetlen. Az a tied. A szégyen pedig az övék.
Nézd a te leköpött, megalázott, szégyenné tett Jézusodat. Méltó vagy arra, hogy a szívében hordozzon. Méltó vagy arra, hogy azt mondja neked: te vagy az én legértékesebbem, az én legféltettebb kincsem.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor megszégyenítenek, …
- Jézus, amikor méltóságunkba gázolnak, …
- Jézus, amikor nem tisztelnek, …
Tizenegyedik állomás
Jézust keresztre feszítik
Megtörtént. Jézus útjának itt tényleg vége van. Ideszögezték.
…
Ismerős szituáció. Amikor tényleg vége van. Amikor már nem lehet reménykedni, mert nincs értelme. Amikor már nem tudok menekülni. A helyzet, amiből már nem lehet felállni. A helyzet, amiről csak elismerni lehet, hogy így van – értelmetlenség tagadni, értelmetlenség ellene küzdeni.
…
Jézus ismer. Ott van veled, amikor egy tényhez oda vagy szögezve. Érez minden egyes mondatot, amelyet úgy kapsz, mint egy kalapácsütés. Érez, amikor olyasvalami történik veled, ami kifeszít. Amin nem tudsz változtatni. Amit kénytelen vagy elfogadni.
Ő a te megfeszítetted. Ő az, aki a te életed mellé feszítette oda magát – hozzád. Mindahhoz, ami vagy, amit hordozol és ami megfeszít. Most sem tud és nem is akar mozdulni mellőled.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor megfeszülünk, …
- Jézus, amikor bántanak, …
- Jézus, amikor bántani készülünk, …
Tizenkettedik állomás
Jézus meghal a kereszten
Meghalt. Mindent átadott egy mondattal: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.”
…
Ismerős szituáció. Amikor valakim elmegy. Meghal. Itt hagy. Egyedül hagy az emlékeivel. Vagy amikor valaminek végérvényesen vége van bennem. Valaminek, ami még ha fájt is olykor, amit nem is értettem, ami nem is volt egyenes, de az enyém volt és ismerős, vége lett. Ismerős ez a csönd. A vég végtenennek induló csöndje. És az űr, ami keletkezik. A seb, aminek a neve űr.
…
Jézus ismer téged. Ismeri a csöndet, amiben ilyenkor vagy. Ismeri a sötétet, ami rád borul. Ismeri a félelmedet, amikor ebbe belenézel, vagy ezzel szembenézel. Veled van ebben az alászállásban. Veled száll alá.
És tanít egy mondatot: „kezedbe ajánlom”. Meg vagy feszítve, de a szíved szabad, azt nem tudja semmi gúzsba kötni. A szíved tud mozdulni, és oda tud kéredzkedni Isten kezébe. Engedd oda bátran. Nem kell egyedül maradnod a sötétben. A reményed Isten megtartó kezében van. A biztonságod is. És mindaz a fény, tisztaság, szabadság és egyértelműség, amire ebben a kusza világban vágysz, Isten kezében van. Ajánld oda szívedet – Isten ölel.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor úgy érezzük, hogy mindennek vége, …
- Jézus, amikor tényleg elfogy a levegőnk, …
- Jézus, amikor nem tudunk mozdulni, …
Tizenharmadik állomás
Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik
Minek ide még állomás? Már vége van. Minek fokozni ezt a tragédiát? Miért kell itt még bárminek is történni?
Azért, mert itt vannak, akik jók. Itt vannak, akik miatt soha nem volt Jézus egyedül. Itt vannak az övéi. Ez az ő idejük. Hogy búcsúzzanak, hogy emlékeket rendezzenek, hogy egymást támogassák, és megéljék a pillanat méltóságát.
…
Ismerős szituáció. Az enyéim mellettem. Én már nem tudok mozdulni, ők mégis gondoskodnak. Fontos vagyok nekik. Mintha minden látszat ellenére hinnének. És semmilyen sötét erőnek nem engedik, hogy elfojtsa bennük azt, hogy szeretnek.
Az élet jelenik meg a tragédiában. Az élet, amit nem lehet elpusztítani.
…
Jézus ismer. Ismer téged, amikor tényleg teljesen tehetetlen vagy. Amikor nem tudsz magad fölött rendelkezni. Amikor azok kezében vagy, akik szeretnek. Akik megbecsülnek. Akiknek szent vagy akkor is, amikor véglegesen össze vagy törve. Amikor még így is te vagy nekik a legszentebb és legféltettebb kincs. És azt mondja neked, hogy igen, az vagy. Kincs. És mozdulatlan álmodban azt mondja, elhozom neked az élet hajnalát. Elhozom neked azt a fénysugarat, ami a szívedig tud hatolni, és fel tud ébreszteni téged egy új életre. Jézus azt mondja neked: „aludj békésen, és elhozom neked a reggelt.”
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor értékünket keressük, …
- Jézus, amikor a békét keressük, …
- Jézus, amikor egymásra akarunk vigyázni, …
Tizennegyedik állomás
Jézust eltemetik
Az utolsó állomás. Egy sírt látunk, hatalmas kőszikla zárja el.
…
Ismerős szituáció. Valamit lezárok végérvényesen. Elmúlt, vége, nincs remény. Itt van bennem eltemetve mélyen. És kénytelen vagyok továbbmenni. Nélküle. Ha tudnék. De valahogy nem tudok. A hatalmas kőszikla ellenére hat – vagy a hiány, vagy a seb, vagy a rendezetlenség, vagy mindez, ami ahhoz kapcsol, amit eltemettem.
…
Jézus ismer téged. Tudja, hogy mi mindent zártál így le. Tudja azt is, hogy miért. Ismeri a reménytelenségeidet. Tudja, hogy életed mely pontjain kellett lemondanod az életről. Tudja, hogy mi mindent kellett eltemetned – és ki mindenkit.
És e történet harmadik napjának hajnalán azt fogja neked mondani, hogy ne félj! Meg fogja mutatni, hogy Isten számára nem létezik akkora kő, amelyet ne lehetne elhengeríteni az élet elől. A lelkedben sem létezik akkora kő. Meg fogja mutatni, hogy az út, amely a sötéten, igazságtalanságon, magányon, hidegen és fájdalmon keresztül vezetett idáig, az életben tud folytatódni. Meg fogja mutatni, hogy van hajnal és van gyógyulás. Hogy van fény, és hogy van helyed a fény alatt – kitüntetett helyed van ott. És meg fogja mutatni, hogy fel tudsz kelni innen – mert lesz hozzá erő, és tudsz továbbmenni máshogyan. Meg fogja mutatni, hogy a rossznak nem kell folytatódnia benned, mert nincsen rajtad végérvényes hatalma.
És most bátorít a várakozásra. Bátorít a csendre. Csak figyelj, minden fájdalom és sötét ellenére figyeld, hogyan mozdul az élet. És ha mozdul, engedd neki, hogy mozdítson. Figyelj, és készülj, mert hamarosan eljön a te nagy pillanatod.
V.: Ne hagyj magunkra!
- Jézus, amikor mindent lezárunk, …
- Jézus, amikor minden elől elzárkózunk, …
- Jézus, amikor veszteséget szenvedünk, …
