Találkoztunk, lezártuk a hetet, közösen hálát adtunk, majd sütöttünk palacsintát és színes lenyomatokat készítettünk.
Lenyomatokat hagyunk egymáson. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy színes legyen, szép legyen és ne fájjon. És lenyomatot hagyunk a világon és a Földön, amely hordoz. Díszére akarunk lenni a világnak. Ami pedig fáj neki, azt gyógyítani akarjuk. Mert tudjuk.
Hála a Teremtőnek és köszönet a segítőknek és az önkénteseknek!
Amikor mindent megtanultunk, mindent begyakoroltunk, akkor fogtuk a fát és jeleket, ábrákat, motívumokat égettünk bele. És volt, aki ezt az időt a konyhában töltötte és megtanult krumplilángost készíteni. Még jó, hogy Andi néni gondolt a hosszú télre, és rengeteg szeder lekvárt főzött nekünk – így a krumplilángos is jobban lecsúszott.
Köszönet a segítőknek, a támogatóknak és az önkénteseknek. És hála Istenek, hogy hordoz bennünket a Föld, és tudunk egymásra vigyázni!
Élet, hangerő, feladatok, vidámság, közös ténykedés és tanulás, sok-sok sütemény és őszi gyümölcsök. Ez volt ma – hála tanárnéniknek, önkénteseknek, jóakaróknak, mindenkinek, aki lélekben velünk van.
A járvány ellenére is együtt vagyunk, lelkesek vagyunk. Vigyázunk egymásra, kezet mosunk sokat, törölgetjük az asztalokat és a székeket.
És folytonosan hálát adunk a Jóistennek, hogy tervez velünk.
