Nagycsütörtök estéjén az utolsó vacsorára emlékezünk, a szentmisében és a lábmosás szertartásában újraéljük a nagy titkot, hogy Jézus egy asztal köré gyűjt bennünket, közösséget, egyházat alkot, és testét és vérét hagyja örökül ennek a közösségnek. Mindezt úgy teszi, hogy a körülötte ülők lábát megmossa. Személyes életünk és kapcsolataink, kapcsolataink által pedig emberi közösségünk újjászületésének egyetlen módja ez: Jézushoz kapcsolódni, az ő életéből élni, és engedni neki, hogy hozzánk érjen, megmossa lábunkat. Majd az ő példáján ezt tenni egymással: egymáshoz érni irgalmasan.
Jézus lábat mos…
Megmossa a lábát azoknak,akiket magukra hagytak, és azoknak is, akik őket elhagyták.
Azoknak, akiknek a hátuk mögött beszélnek, és azoknak is, akik beszélnek róluk.
Azoknak, akiket megcsaltak, és azoknak is, akik megcsalnak.
Azoknak, akiket elítélnek feltételezések és hírek alapján és azoknak is, akik ítélnek feltételezések és hírek alapján.
Azoknak, akiket kizsákmányoltak, és azoknak is, akik kizsákmányolnak.
Azoknak, akiket nem értenek meg és azoknak is, akik nem értenek meg.
Azoknak, akik szomorúak és azoknak is, akik szomorúságot okoznak.
Azoknak, akiket megaláznak, és azoknak is, akik megaláznak.
Azoknak, akik alul vannak és azoknak is, akik felül érzik magukat.
Megmossa a lábát a kicsiknek és a magukat nagyoknak vélőknek.
Azoknak, akik összetörtek mert összetörték őket, és azoknak is, akik összetörnek.
Mindannyiunknak megmossa a lábát, mert mind szegények és összetörtek vagyunk.
Megmossa a lábát a kirekesztetteknek és azoknak is, akik kirekesztenek.
Megmossa a lábát az egyik oldalon állóknak és ugyanígy tesz a másik oldalon állókkal is.
Megmossa a hontalanok és menekültek lábát, és azoknak a lábát is, akik félnek tőlük.
Azoknak, akik áldozatok, és azoknak, akik felbújtók.
Az okosakét és az okosok által butáknak tartottak lábát is megmossa.
Azoknak, akik segítenek és azoknak is, akiken nem segít senki.
Azoknak, akiről lemondanak, és azoknak is, akik lemondanak róluk.
Megmossa a lábát azoknak, akiket elárultak és azoknak is, akik elárulták őket.
Azoknak, akik a kör közepén állnak, és azoknak is, akikőket nézik.
Megmossa mindenkinek a lábát, legyen bármilyen bőrszínű, beszéljen bármilyen nyelvet, éljen bárhol, vagy érkezett légyen bárhonnan. Legyen hazája, vagy legyen éppenséggel hontalan. Legyen gazdag vagy legyen szegény, éljen családban vagy legyen árva; bármilyen élete is legyen bárhol és bárkivel, legyen nagy szíve vagy legyen kezelhetetlen, Jézus ma este ott térdel előtte és azt mondja neki: „vágyom rá, hogy hozzám tartozz, akarom, hogy közöm legyen hozzád, meg akarom mosni a te lábadat is”.
Az egyház és az eucharisztia nem értelmezhető a lábmosás gesztusa nélkül. Ha az egyház nem tud lehajoló közösség lenni, akkor nem az, aminek Jézus alkotta. És egymáshoz való lehajolás nélkül minden eucharisztikus ünneplésünk és minden szentáldozásunk üres gesztus, a hatalom liturgikus ruhájában gondosan elvégzett kultusz élet nélkül.
Jézus ma este arra bátorít bennünket, hogy ismét üljünk köré, valljuk meg, hogy törékenyek és koszoslábúak vagyunk, és bízzuk az ő irgalmas ölelésére magunkat. Vacsorája kegyelméből megerősödve pedig hajoljunk le egymáshoz, merjünk érintkezni egymás és a világ fájdalmával, és legyünk munkatársai a teremtés és az emberi közösség megújításában.