Mindenszentek ünnepén Isten gazdag közösségét ünnepeljük, ahova vágyakozunk, ahova igyekszünk, és amely hitünk szerint bennünket is hazavár.
A Jelenések könyve egy bepillantást enged ebbe a nagyon gazdag közösségbe (Jel 7,2-4.9-14), az örökkévalóságba. Diadalmas közösség ez. A fehér ruhába öltözött megdicsőültek serege Istent és a Bárányt dicsőíti. Ez az ő egyetlen és örök boldogságuk: szüntelen Isten körül lenni és dicsőíteni őt.
János egy rövid mondattal utalást tesz arra, hogy kik is alkotják a megdicsőültek seregét: „Ezek a nagy szorongattatásból jöttek”. Ennyit tudunk róluk. És még azt, hogy „Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében”.
Miféle szorongattatás lehetett az ő földi életük? Milyen piszoktól kellett ruhájukat fehérre mosni?
Személyes életünkre, egymáshoz kapcsolódásaink feszültségeire és világunk szomorúságaira tekintve olyan vigasztaló, hogy az örökkévalóság dicsőítő közössége sem makulátlanul érkezett oda. Szorongattatásban éltek, mert talán üldözték és akár bántották is őket hitük miatt. Folytonosan szorongatta őket megannyi kérdésük és bizonytalanságuk. És bizonyára a kísértés és a bűn is ott lihegett sarkukban. Biztos vitték magukkal megannyi rossz döntésük és félresikerült cselekedetük sebét szívükön. Ott lehetett bennük a félkész lét szorongása, hogy még mindig nem vagyok jó és tökéletes, ott lehetett bennük a törékenység és végesség miatt érzett szomorúság. És igen, ott volt velük a vágy is, hogy mindezzel együtt Istent látni és ölelni milyen csodálatos lenne. Milyen jó lenne megnyugodni az ő jelenlétében és őt soha el nem engedni. Így jelenhettek meg a mi Krisztusunk előtt. És akkor már nem voltak abban a helyzetben, hogy bármit is tudnának takargatni, bármit is helyre tudnának hozni – úgy volt rajtuk a ruha, amilyenné életük során lett vagy tették, és ahogyan az utolsó pillanat találta őket.
Ők az Istent dicsőítő fehér ruhás sereg. Mert a Krisztus vére, és az általa ajándékba kapott megváltás képes ragyogóvá tenni, képes megigazulttá tenni – tökéletessé igazítani rajtunk összegyűrt ruhánkat. És csak Ő képes ezt velünk tenni: a mi Bárányunk, a mi megváltó Krisztusunk.
Bátorítom magunkat: merjünk örülni és fellélegezni, hogy Isten kegyelméből megváltottak vagyunk. Merjünk fellélegezni, hogy a mi Jézusunk ragyogó ruhában tud vezetni bennünket az Atyához. Ugyanolyan makulátlan lesz rajtunk a ruhánk, mint amilyen teremtésünk pillanatában volt.
Mindenszentek ünnepe így megváltásunk ünnepe. Erre emlékeztet. Imádkozzunk azért, hogy erősítse bennünk az Úr a hitet a megváltásban és a vele való örök közösség lehetőségében. És kérjük az ő kegyelmét ahhoz is, hogy a véges életben is úgy tudjunk egymásra tekinteni mint testvérre, akik mindannyian hivatalosak vagyunk az Istent dicsőítők közösségébe. És a Földre, erre a csodálatos teremtett világra is úgy tudjunk végre vigyázni, mint nekünk adott ajándékra, ahol együtt tudjuk tanulni Isten szeretését és az örökkévalóság vágyakozását.