Isten, aki szüntelenül közeledni akarsz hozzánk, és Fiad közénk születésében végérvényesen igent mondtál törékeny és botladozó életünkre, köszöntünk Téged a mai estén!
Vigyázz ránk, vigyázz közösségünkre, városunkra, és segíts, hogy meg tudjunk tanulni vigyázni egymásra!
Ismered vágyainkat, előtted zajlik életünk, minden, ami velünk történik, és amit teszünk, benned történik. Nem idegen tőled az ember. Tudod, hogy mindannyian szívünk mélyén a békére, a tisztaságra, a biztonságra és a jóra vágyunk. Mindannyian élni akarunk. Segíts bennünket ebben.
Segíts, hogy felismerjük jelenlétedet az elesettben, a szomorúban, a magányosban, az otthontalanban, a szegény gyermekben! Mint ahogy felismerték jelenlétedet egy névtelen istálló mélyén gőgicsélő senki gyermekben a senkinek tartott pásztorok.
Találkozni akarunk veled, sok kérdésünk van hozzád. Öledre akarjuk hajtani fejünket és végre őszintén megvallani, hogy gyöngék vagyunk, botladozók – még akkor is, ha olykor vagy mindig erősnek valljuk magunkat. Nálad tudunk azok lenni, akik vagyunk, nálad találunk irgalomra, nálad találunk kapott és osztogatott sebeinkre gyógyulást, nálad tudunk egymásra ismerni testvérként.
Csak veled tudjuk életünket, kapcsolatainkat és szétesett világunkat rendezni.
Jöjj közel hozzánk, ölelj magadhoz bennünket, és segíts egy élhető világot építeni a testvériség mentén, élet Ura, hozzánk közeledő, mindenkor közeli Istenünk.
Ámen