Lukács evangéliumából ma ezt kapjuk útravalóul (Lk 14,15-24):
Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!”
Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: »Jöjjetek! Minden készen van!« De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: »Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!« A másik azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!« Egy további így szólt: »Most nősültem, nem mehetek.«
A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: »Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!« A szolga jelentette: »Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.« Az úr akkor megparancsolta a szolgának: »Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.«”
Ma is – mint mindig – számtalan csatornán keresztül érkezik hozzád, hozzánk a meghívás az Úr lakomájára! Megannyi apró hír ér el arról, hogy szeret téged, számít rád, helyet készít neked. Fogadd el! Akarj vele lenni! Akard Őt asztaltársadnak! Vedd észre, vegyük észre, hogy életed, életünk istenölelés. És számára az sem baj, hogy az út széléről szed össze bennünket. A lényeg, hogy kerekedjünk fel és induljunk felé, hozzá.
Legyen ma így mindannyiunkkal!