Szüreti napot tartottunk a tanodában.

Ismerkedtünk a szőlőkultúrával, a borkészítés rejtelmeivel, bogyóztunk, préseltünk és mustot készítettünk. Mindehhez tanultunk verset, éneket és stuklabdázni is jutott idő a gyönyörű őszi délutánban.

Kérjük Istent, hogy amint a szőlőt édessé érleli és a mustot nemessé forralja, úgy a mi lelkünket is alakítsa igazán finommá, a világot pedig általunk is egy barátságos hellyé.

Köszönet mindenkinek, aki ebben a csodálatos programban részt vett, és köszönet a Napnak, hogy ismét ránk ragyogott.

A nyár utolsó pillanatait éljük meg a tanodában, és élünk ennek az időnek az ajándékaival. Főztünk szederlekvárt, ezzel elmentve a nyarat a későbbi időkre, ültettünk fát, ezzel üzenve a jövőnek (időkapszulában is), hogy élünk és éltetni akarunk. Évszaktól függetlenül a napos oldalon akarunk állni – kicsik és nagyok -, minden megmozdulásunkkal azon vagyunk, hogy világunk napsütötte, szép hely legyen.