Tanulunk, körben ülünk és ültetünk. Borsmentát ültetünk és vállaljuk az élet gondozását. Mert az élet bennünk és közöttünk akar élni, és ránk akarja bízni magát. Mert így gondolta a Teremtő.
Mindezt jó hangulatban, sok mosollyal, örömteli találkozások közepette tesszük.
Köszönet a segítőknek, az önkénteseknek és a támogatóknak!
És hála az Alkotónak, aki munkatársul hívott bennünket.
Találkoztunk, lezártuk a hetet, közösen hálát adtunk, majd sütöttünk palacsintát és színes lenyomatokat készítettünk.
Lenyomatokat hagyunk egymáson. Igyekszünk ezt úgy tenni, hogy színes legyen, szép legyen és ne fájjon. És lenyomatot hagyunk a világon és a Földön, amely hordoz. Díszére akarunk lenni a világnak. Ami pedig fáj neki, azt gyógyítani akarjuk. Mert tudjuk.
Hála a Teremtőnek és köszönet a segítőknek és az önkénteseknek!
Amikor mindent megtanultunk, mindent begyakoroltunk, akkor fogtuk a fát és jeleket, ábrákat, motívumokat égettünk bele. És volt, aki ezt az időt a konyhában töltötte és megtanult krumplilángost készíteni. Még jó, hogy Andi néni gondolt a hosszú télre, és rengeteg szeder lekvárt főzött nekünk – így a krumplilángos is jobban lecsúszott.
Köszönet a segítőknek, a támogatóknak és az önkénteseknek. És hála Istenek, hogy hordoz bennünket a Föld, és tudunk egymásra vigyázni!