Együtt a csendben, együtt a valóságban – a személyesben és a közösben -, együtt a várakozásban.

Közös ünnepségünkben gyertyafényben, csöndben, imában és elmélkedésben éltük meg azt, amiben élünk. Figyelve arra, ami bennünket meghatároz, és figyelve legmélyebb vágyainkra.

És megélve azt, hogy az Úr érkezik és az Úr itt van – az élet jelen van, utat tör magának és növekszik – akárhogy is legyen.