Mindenszentek ünnepe Isten közösségének ünnepe. A remény ünnepe: hogy hazafelé tartunk, hogy van hova hazatérni. A mai nap egy kicsi ablak, amelyen betekinthetünk Isten végtelen gazdag közösségébe, és amelyen keresztül fény árad mulandó, könnyes világunkra.
A szentmise olvasmánya (Jel 7,2-4.9-14) egy gyönyörű tablót fest Istenről és az ő örökké való közösségéről. János ezen a képen elhelyez bennünket is: „a nagy szorongattatásból jöttek”. Mert életünk sokfajta szorongatás között zajlik: adatik nekünk, teszik velünk és tesszük magunkkal és egymással. Belépőnk Isten közösségébe a Bárány vére: Jézus Krisztus személye, az ő értünk mondott igenje. Nagy szorongatásunkban ő a remény. A vigasztalás pedig a hit Isten közösségében, ahol a jó örökké bontakozik, a sebek gyógyulnak, a könnyek felszáradnak.
Jézus a mi élő reményünk, hogy egyszer végre egymásra ismerhetünk. Ő a remény, hogy az árva végre ölelheti anyját és apját; hogy a békélhetetlen ledobja görcseit és békül; hogy az igazságtalanság elszenvedője végérvényesen egyesül az Igazsággal; hogy a bűn megkötözöttje szabadítójára ismer és megnyílik számára az élet forrása; hogy a végtelen mélységűnek ismert sebek végérvényesen begyógyulnak; hogy a félelmek, amelyek elválasztanak bennünket, Isten jelenlétében elillannak; hogy az éhező gyermek jóllakik Istentől; hogy a kizsákmányoló felismeri a szív tiszta érzéseit; hogy a meggémberedett tagok ölelni tudnak; hogy a némaságba zárt ajkak minden félelmet és frusztrációt levetkőzve kimondják: „szeretlek”; hogy az önző kilép önmagából Isten fényére; hogy az otthontalan otthonra talál, a magányos elfogadásra, örömre és ölelésre; és hogy minden erő és hatalom, ami elválaszt, ami fájdalmat okoz, ami egymás ellen fordít bennünket, végérvényesen a porba hullik Isten jelenléte előtt, és minden széppé és ragyogóvá gyógyul. És Jézus a mi bizonyosságunk, hogy „mindenki, aki Benne reménykedik, szentté lesz, ahogy ő maga is” (1Jn 3,3).
A mai ünnep titka arra bátorít, hogy helyezzük életünket és dolgainkat Isten fényébe, és így intézzük ügyeinket – mindent rábízva. Mindennek az eredőjét, a mozgatóját és a célját Istenben, az ő végtelen jóságában keressük. És merjünk bízni: Istenben minden összeér, benne minden találkozik. És ez a találkozás már most el tud kezdődni – az Örökkévaló itt van – benne vagyunk. Isten gyógyító hatása Jézus Krisztusban már most érvényesül – akar érvényesülni – ha közel engedjük szívünkhöz.
Isten valósága erősen hat ránk, ha akarjuk, hogy érzékenyítsen, ha akarjuk, hogy finomítson. Ha akarunk találkozni, tudunk. Ha akarjuk, hogy gyógyuljon a világ, akkor tudunk ezen jó reménnyel fáradozni, tudunk érte tenni – de csak Isten fényénél, csak Jézus Krisztusban. Ha akarjuk, hogy szűnjék az igazságtalanság, akkor tudunk érte tenni. Ha akarjuk, hogy enyhüljön a fájdalom, akkor tudunk kendőt nyújtani. Ha akarjuk, hogy enyhüljenek a szívek, akkor el tudunk indulni egymás felé – Jézus Krisztusban, aki elhozza nekünk Isten fényét.
Köszöntelek benneteket az örökkévaló közösségében! Maradjunk meg egymásnak és legyünk Istené!