„Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből születik, az lélek.” (Jn3,5-6)
Mai szentmisénk evangéliuma Jánostól való. Hogyan szól ez mai valóságunkhoz, hogyan szólít meg abban bennünket? Jézus Nikodémusnak mondja ezt, aki éjjel kereste őt fel.
Éjszaka volt – és éjszaka van most is. A ránk boruló sötétségben egyedül vagyunk tehetetlenségünkkel, törékenységünkkel és kiszolgáltatottságunkkal. Tudunk Jézusról, mint ahogyan Nikodémus is tudott. Ő látta, mi talán olvastunk róla, talán közeli kapcsolatban voltunk, vagy vagyunk vele. Elmehetünk hozzá a mi éjszakánkban, és elmondhatjuk neki mi is, mint Nikodémus: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Erre mondja Jézus válaszul – nekünk is: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.”
Isten nélkül éjszakában élünk. Sötétben és egyedül – magunkra hagyottan. Ebben az állapotunkban végességünk és törékenységünk határoz meg bennünket. Ebből a megélésből érzünk és cselekszünk – vagy nem cselekszünk. A fény, amelyre vágyunk, Istentől jön. Mint ahogyan tőle jön az élet is. Jézus arra bátorít, hogy merjünk felülről születni – azaz Istentől kérni az életet. Arra hív, hogy merjük széttárni az eget, és engedjük be Isten éltető fényét életünkbe. Az ő fénye az egyetlen fény, amely el tudja oszlatni éjszakánk sötétségét. És az egyetlen fény, amelynél új látással tudjuk látni egymást és a világot: a Lélek látásával.
Isten, világméretű éjszakánkban téged szólítunk a mi Jézusunkon keresztül. Lásd, botorkálunk, botladozunk, elesettek vagyunk. Már a vírus előtt is így volt, de most nagyon – talán már merjük belátni, hogy gyöngék vagyunk, és nem erősek, mint ahogyan hittük magunkról. Fényedre vágyunk. Az életre vágyunk. Belőled születni vágyunk. Egy új születésre, amelyben úgy ismerhetünk magunkra, mint gyermekeidre, egymásra pedig úgy, mint testvérek. Hatalmas Isten, add nekünk ezt a gyermekséget, és add nekünk az élet fényét! És add az erőt, hogy fényedből újjászületve új világot tudjunk építeni!
Kedves emberek, jó reggelt kívánok! Legyen a mai reggel fénye Isten fénye mindannyiunk számára, és kezdődjön ma reggel az új világ – Isten által, közreműködésünkkel.